Éntörténetem – Kati

Schreiber Katalin vagyok. 2009-ben kezdődtek a panaszaim, amikor a párommal babát terveztünk, és abbahagytam az előtte 8 éven át szedett fogamzásgátlót. Három hónap elteltével fájdalmas menstruációim kezdődtek, és az ultrahang nagyméretű cisztát mutatott a bal petefészkemben. Ekkorra már alig bírtam felkelni menstruációkor, és nagyon furcsa végbél körüli fájdalmat is éreztem. Meg akartak operálni, amikor váratlanul meghalt az édesapám, aki egyben a legjobb barátom is volt. Lelkileg teljesen összeomlottam, így a ciszta miatt tervezett műtétet lemondtam. A történteket „jelnek” tekintve másik orvost is kerestem. Sok szakembert végigjártam, akik nem láttak összefüggést a panaszaim között, míg végül az egyikük megállapította, hogy nemcsak cisztám, hanem endometriózisom is van. Felfedezte a medence mélyén lévő, a vastagbéllel összekapaszkodott diónyi csomót, amely a furcsa végbéltáji fájdalmakat okozta. Nem sokkal később meg is operált, amelynek során eltávolította a cisztát, valamint a húgyhólyagon és a vastagbélen és douglasban lévő endometriózis csomókat. Egy ideig jobban voltam, de néhány hónappal később ugyanazok a tünetek jelentkeztek, csak sokkal erősebben. A vastagbéltükrözést követően a menstruációkor már a végbélből is olyan erősen véreztem, mint a hüvelyből, mivel a tükrözéssel átszakították az endometriózis utolsó rétegét a bél felé. Az orvosom végül megállapította, hogy a helyzet az elmúlt fél évben rosszabbá vált, és az endometriózis teljes egészében kiújult. Semmiképpen sem javasolta a lombikprogramot, mivel ilyen körülmények között nem maradhatna meg a baba, ezért előbb egy bonyolult nőgyógyászati és bélműtétet javasolt. A műtétet nem itthon hanem Villachban, az endometriózis központban végeznék el. A műtétig azonban valamit tenni kellett, mert addigra már sem dolgozni, sem normálisan élni nem tudtam. Hormon (GnRH) injekciót kaptam azzal, hogy az a menstruációmat leállítja egy időre, de az endometriózis kiterjedésén nem változtat. Ugyanakkor elmondták, hogy ha nem kerül eltávolításra az endometriózis által károsított bélszakasz, akkor a bélfal átlyukadhat, én pedig meghalhatok, ha a béltartalom a gyomorba ürül, arról pedig ne is álmodjak, hogy gyermekem lehet. Szép kilátások egy párnak, akik épp az esküvőjük előtt állnak!

Így kezdődött az a hosszú folyamat, amelynek során mindent megtettem, hogy legyőzzem ezt a szörnyű betegséget, és elkerülhessem a műtétek sorozatát. 2010 januárjában ismerkedtem meg a makrobiotikával Németh Tünde révén és az arwen tornával. A közel egy évig tartó, minden állati terméket és finomított szénhidrátot mellőző diéta során 56-ról 45 kg-ra fogytam le. Szinte csak barna rizst ettem zöldséggel, kevés gyümölcsöt, néha egy kis halat és teljes kiörlésű kenyeret. Mágnesterápia, természetes progeszteron krém – amit akkor a klimaxos tüneteimre kaptam –, női torna, agykontroll, biorezonanciás vizsgálat és kezelés, szomatoinfra és ESG vizsgálat, kineziológus, reflexológia, szellemi visszavezetés, energiagyógyítás, csakratisztítás, – csak néhány azon módszerek közül, amelyeket megpróbáltam.

Közben tovább kaptam a hormoninjekciót, ami leállította a ciklusom, de a kúrát öt hónap után a saját felelősségemre abbahagytam. Az endometriózis aránylag szépen visszaszorult, mondhatnám azt is, hogy az orvos nem akart hinni a szemének, így azt javasolta, hogy most már belevághatunk a lombikprogramba, hátha sikerül…

Szerencsére azonban erre nem került sor, mert az első peteéréskor megfogant a kisfiam, aki jelenleg 3 és fél éves. Császármetszéssel született, és a műtét közben láthatta először az orvos a valódi állapotot a hasamban. Több órán keresztül operáltak, amelynek során eltávolították az endometriózisos csomókat a bal petefészekről és a húgyhólyagról, amely már össze volt nőve a méhemmel. Ekkor vált először láthatóvá a bélfalat érintő endometriózis is. Feltehetően ez lyukadt át és vérzett a végbél felé. A császármetszés során azonban ezekhez a bélelváltozásokhoz nem mertek hozzányúlni.

A sajnos rövid 6 hónapos szoptatás befejezését követően hamar, egy hónap múlva jelentkezett az első menstruációm. Bár nem volt túl fájdalmas, majdnem egy hétig tartott, nagyon erős volt, és a bélvérzés is újra jelentkezett. Mivel nagyon szerettünk volna még egy babát, újra próbálkoztunk, hátha az előre kitűzött villachi bélműtétig sikerül megint teherbe esnem. Ez azonban nem sikerült, így időpontot kaptam a bélműtétre 2012 szeptemberére. A sebész elmondta, hogy mivel a teljes érintett bélszakaszt el kell távolítani, csak remélni tudja, hogy nem kell a belet a hasfalra kivezetni. Ő is egyetértett azzal, hogy a műtétig próbálkozzunk a teherbeeséssel.

Már csak két hónap volt hátra a műtétig, amikor a nőgyógyász javaslatára – mivel nem sikerült a fogamzás – megpróbálkoztunk a lombikprogrammal. Én akkorra már annyira akartam egy újabb gyereket, vágyva arra a felhőtlen boldogságra, amit az előző terhesség alatt átéltem, sajnos belementem. Bár mindenből a „minimális” hormonmennyiséget kaptam, végül mindössze két petesejtem maradt, amit beültethettek, de végül nem maradt meg egyik sem. Ezután következett a rémálom. Olyan fájdalmaim jelentkeztek már a menstruációtól függetlenül is, hogy alig bírtam felállni. Magas lázam volt, ügyeletet kellett hívni, végül az intenzív osztályra kerültem a SOTE I sz. Nőgyógyászati Klinikára. Akkorra már újra vérzéseim voltak a végbélből és a hüvelyből is, ezúttal azonban már a ciklustól függetlenül is. A fél klinika a „csodámra” járt, mert ilyen súlyos endometriózist ritkán látni, bár az azóta eltelt idő óta sajnos egyre többet. Én meg csak sírtam fél életemet a WC-n ülve, hogy nem tudok gondoskodni a kisfiamról. Bármit ettem kijött belőlem és csak nyomták belém az antibiotikumot, hogy a két hét múlva lévő műtétre összekaparjanak. Már hiába ettem makrót az sem ért semmit, de kijutottam Villachba!

A bélműtét, amely majdnem hat órán át tartott, végül jól sikerült. Eltávolításra került az endometriózis a kismedencei szervekről, és kivették azt a 15 cm-es bélszakaszt is, amelyet az endometriózis érintett. A műtét után, amely nagyon jól sikerült, nem kellett semmilyen női szervemet eltávolítani.

Úgy éreztem ez volt a végső próba, amit ha túlélek, akkor véget vetek ennek az évek óta tartó rémálomnak. Jogászként kis pályamódosítással elvégeztem a természetgyógyász képzést és a fülakupunktúrás addiktológiát, valamint a hormonegyensúly tanácsadó lettem. Kidolgoztam saját gyógyulásom menetét és ahogy olvashatják, elég sok mindent kipróbáltam, míg eljutottam oda, hogy nem félek az endometriózistól és tudom kezelni! Természetes hatóanyagokat használva, megfelelő, személyre szabott táplálkozással, mozgással és rengeteg elfogadással magam mögött hagytam a borzalmakat és furcsa, de hálával tartozom nekik. Megtanítottak egy teljesen új életformára, melyben egészségesebb és boldogabb vagyok.

Úgy gondolom mindezt azért kaptam, hogy másokon segítve megkíméljem a hozzám forduló nőket, férfiakat attól, hogy olyan súlyos helyzetbe kerüljenek, mint én. Ezért lettem hormonegyensúly tanácsadó, hogy tudjátok, van választásotok!

„Nézd,mindannyiunk életében vannak békésebb és súlyosabb időszakok; ha csak az egyikből lenne, akkor vagy elvesznénk abban, hogy nem kell semmit tennünk, vagy összeroppannánk a túl sok teher alatt. Azért születünk a világra, hogy legyünk is és tegyünk is, mind a kettő kell ahhoz, hogy a lelkünk ép maradjon! És mindazt, ami a békésebb időkben gazdagít, a súlyosabb korszakokban vívtad ki magadnak! Minden lecsiszolt, megérlelt jó tulajdonságodat, erődet a tűzből hozod.”
(Viharok éve)

Schreiber Katalin
hormontanacsado@gmail.com
+36 20 912 4748
www.hormontanacsado.hu

Comments are closed.