Éntörténetem – Varga Katalin

Varga Katalin vagyok, Budapesten, 1967 decemberében születtem.
38 évesen nem sikerült a babaáldás.

Figyeltem ugyan, hogy mikor van ovuláció, de nem került bele az életembe a Jónás naptár, a cickafark tea, az ovulációs teszt, a hőmérőzés és társaik. Merthogy, sajnos, korábban volt már elszalasztott spontán lehetőségem, nem vállaltam. Páromnak meg volt már két lánya az előző házasságából. Akkor mi a baj? Miért nem sikerül?

Több mint egyéves próbálkozás után kikötöttünk egy meddőségi központban…Már nem lehet gyerekem?? Nem lehet gyerekem!! Meddő vagyok?!?!?! Innen tovább kellett mennem egy újabb központba, majd onnan egy harmadikba.

Az első igazi beavatkozás – lombik-program keretében – ebben a harmadik központban történt. Eredményesen. Első beavatkozásra sikerült! 2008 decemberében kislányunk született 🙂 41. születésnapomra vittük haza a kiscsillagot, ráadásul nem sokkal karácsony előtt.
Igazi szülinapi-karácsonyi ajándék lett!

Anyukám tanítónő volt, most nyugdíjas, apukám közgazdász, már nem él.
Mondhatni, materialista családban nőttem fel. 1990-ben a Külkereskedelmi Főiskolán végeztem, német-angol nyelvszakon. 1994-ben megalapítottam saját nyelviskolámat, magyart tanítottunk külföldieknek. Szerettem, sikeresek voltunk. A munkám hivatásom is volt egyben.

Kislányunk születése után azonban valahogy megváltozott minden. 2011-ig nyelviskoláztam ugyan, de már nem a kihívás vitt, hanem inkább a rutin. Egyre inkább a lelki sérülések által okozott testi betegségek, tünetek alternatív gyógyítása került előtérbe az életemben. A nyelviskolát hónapra pontosan 17 év után bezártam.

2012 tavaszán már majdnem elindítottam egy általános gyógykuckót, amit nagy odaadással szerveztem. Azonban közbeszólt az élet.
Kislányunk olyan pszichoszomatikai-fizikai tüneteket produkált, hogy azonnal mindent félredobtunk, és csak vele foglalkoztunk – gyerekpszichológus, családterapeuta bevonásával. Emellett pedig magammal is foglalkoztam, elindultam egy izgalmas önismereti úton. Aminek talán sosincs vége …

2012 év végére, az önismereti ösvényen járva, az is kikristályosodott, hogy a reménytelennek, sikertelennek tűnő gyermekáldással, várandóssággal van dolgom, a meddőség elviselésében és az abból való elmozdulásban szeretnék sorstársakat támogatni.

Így kezdtem el szervezni 2013 elején a korábban általánosnak tervezett gyógykuckó helyett a CsillagKuckó Alternatív Termékenységi Központot, amit 2013 őszén nyitottunk meg.

A név mindig is CsillagKuckó volt, már a 2012-es indíttatásnál is. Olyan egyértelműen jött, mint még talán soha semmi. Akkor még kislányunk hatalmas csillagszemei és az, hogy állandóan a csillagokat kémleli, valamint a helyszín kuckósága adták az ihletet. 2013-ra, amikorra kikristályosodott a “küldetés”, a CsillagKuckó neve is új értelmet kapott: Csillag – a baba, akit várunk és Kuckó – az anyaméh.

Mi a termékenység örömét, a babánkat nem az alternatív módszereknek köszönhetjük, de ezeknek köszönhetek számos felismerést. Rengeteget tanultam magamról, a családomról és a gyermekemről, a tudatalatti blokkokról, a sejtszinten tárolt emlékekről, a hozott mintákról, programokról. Olyan tapasztalatokat szereztem, amik alapján meg vagyok arról győződve, hogy ezek az alternatív módszerek alkalmasak lehetnek a gyermekáldást gátló tényezők oldására, a termékenység előcsalogatására.

Kislányunk lombikbébi. Nem állíthatom, hogy a lombikozás nem jó, hiszen – hála az orvostudománynak – lett egy gyönyörű gyerekünk. Biztosan állíthatom viszont, hogy a mai nyitottságommal és ismereteimmel mindenképpen először az alternatív módszerekhez fordulnék. Gyökerénél fognám meg a problémát. Azért, hogy ne terheljem gyermekemet a hozott feladataimmal, kíméljem a szervezetemet és lelkileg is segítsem úgy a magunk, mint gyermekünk életét, fejlődését.

Varga Katalin
CsillagKuckó

Comments are closed.