Éntörténetem – Zsadányi Mária

„Bármi történjék is kitartok, elfojtom könnyeimet, hiszen soha nem adom fel”! Mindenkinek ezt tanácsolom, aki hozzám hasonló cipőben jár! Nem szabad feladni!

Az én történetem 2007. decemberében kezdődött el, ekkor még nem szerettünk volna a párommal gyermeket, bár akkor még nem tudtam, hogy min fogok keresztül menni azért, hogy gyermekem legyen!
Folyamatos menstruációs görcsök, hasmenés, felfázás, majd ezt fokozta a pánikbetegségem és a folyamatos felső légúti problémák. Állandó antibiotikum szedése hol az arcüreg gyulladásra, hol a felfázási problémákra, a menstruációs görcsökre fogamzásgátló tabletta, ami egy időre megszüntette a görcsöket, de sajnos ez nem túl sokáig tartott! Majd hol le, hol visszaállítottak a fogamzásgátlóra! Folyamatos orvoshoz járás, állandó probléma követte az éveket.

2009-ben összeházasodtunk a párommal, úgy éreztük, hogy most már készen állunk a babavállalásra. Úgy éreztem, hogy olyan boldog vagyok, hogy a fellegekben járok, biztos összejön hamar a baba! De hiába próbálkoztunk, megint orvostól orvosig jártunk. Mindig ugyanaz, ne ragaszkodjak görcsösen, és sikerülni fog! De hiába.
2011. márciusában ismét erős menstruációs panaszaim voltak, így kaptam egy másfajta fogamzásgátló tablettát abban bízva, hogy ez most jobb lesz! Aztán csak nem javultam, ismét folyamatos görcsök gyötörtek minden menstruációs ciklusnál, tucatnyi vizsgálat, vérvétel, kórházi bent fekvések, góckutatás sem hozott eredményt! Addig is folyamatos pánikrohamok jöttek rám, amit már a környezetem és családom sem tolerált. A folyamatos betegségek miatt minden hónap első 2 menstruációs napján táppénzen voltam otthon, mert olyan rosszul voltam, hogy felkelni sem tudtam, nem hogy dolgozni. A sok hiányzást, táppénzt a kollegáim is rossz szemmel nézték, mindenki azt mondta, csak beképzelem magamnak, hogy beteg vagyok, hogy rosszul érzem magam, hipohonder vagyok!
Nagyon nehéz időszak volt, bár még ezután jött csak a neheze!
2012. januárjában ismét erős görcsökkel kórházba kerültem. Bár nem tudták megmondani, hogy mi okozta, egy hétig bent tartottak infúzión. Ezután mind a kettőnket további vizsgálatokra küldtek, mindkettőnk vizsgálati ereredményei teljesen jók voltak! Nem értettem, hogy akkor mi a baj, miért nem jön össze a baba, ha minden rendben van! 2012. júniusában további vizsgálatra küldtek, most méhtükrözés következett, ami sajnos nem sikerült. Majd altatásban ismét megpróbálták, ami szintén nem sikerült. Majd közölte az orvos, hogy laparoszkópos műtétre lesz szükségem, hogy megtudják mi a probléma! 2012. júliusában megműtöttek, ekkor diagnosztizáltak nálam először endometriozist és kiderült, hogy hozzá még a két petevezetőm is zárt! Az orvos véleménye szerint a lombik beültetéssel segíteni tudna a teherbeesésben, addig Visanne tablettát szedtem, és 2012. novemberében már meg is volt az első beültetés. Túlstimuláltak, az eredmény sikertelen. De nem adtam fel! Úgy voltam vele, hogy majd másodjára sikerülni fog.
2013. február elején már a második beültetésre mentem, ami szintén nem sikerült. Ekkor már a hormonkezeléstől a szervezetem is megálljt parancsolt és úgy éreztem, hogy ebben az intézetben futószalagon mennek a beültetések! 2013 júliusában már egy másik intézetben ismét megpróbáltuk a 3. beültetést. Tucatnyi vérvételen, vizsgálaton mentem keresztül, mire eljött a nagy nap. Sajnos nem volt zökkenőmentes, mivel maga a beültetés nem akart sikerülni, de a doktor úr nagyon lelkiismeretes volt. Addig nem ment haza, ameddig nem sikerül a beültetés. Sikerült, majd két hét várakozás, sajnos most is a kudarccal szembesültem! ” Sajnáljuk nem sikerült”.
Ezután az orvos azt tanácsolta, mivel már 3 sikertelen lombikbeültetésünk volt, ezért érdemes lenne mind a kettőnknek elmenni egy genetikai vizsgálatra. 1 hónap várakozás az eredményre, már azt hittem, soha nem telik el az idő, de szerencsére mindent rendben találtak! De akkor mi a gond?

A genetikus doktornő és unokatestvérem tanácsára ismét egy új kórház új orvosát kerestük fel! Még egy város, most Budapest. 2013. szeptemberében már ismét endometriózissal vizsgáltak tovább. Akkor fogadtam meg unokatestvérem, Forró Csilla tanácsát, aki éveken át könyörgött nekem, hogy álljak rá a makrobiotikára. Hát megtettem, életmódot változtattam Forró Csilla és Ráth Zsuzsa segítségével! Minden nap ülőfürdőztem, gyömbér pakolás és kitartóan főztem, egyre finomabbakat! Közben tartottak a kiírt vizsgálatok, vastagbél tükrözés, urológia, MR vizsgálat. Itt már eredménye is volt! Kiderült, hogy több szervemre is átterjedt az endometriózis! Ekkor éreztem úgy, hogy már nem bírom, elég! Még egy műtétet nem bírok ki és nem is akarok! Itt már teljesen életmódot változtattam, bár hozzá kell tegyem, nagyon nehéz volt, de megtettem!
Kidobtam mindent a konyhámból, elkezdtem főzni magamnak és mindent úgy csinálni, ahogy azt Ráth Zsuzsa leírta és unokatestvérem Csilla segített telefonon minden nap! Csak magammal foglalkoztam, nem érdekelt semmi, csak az, hogy jobban legyek. Itt már az első hónapban éreztem a változást, kevésbé görcsöltem, el tudtam menni dolgozni! 2013. december 18- án nagyon rossz közérzetre panaszkodtam, valami nem stimmel, a menzeszem sem jött meg. Megijedtem, hogy a hormonrendszeremmel van valami gond! Már a makrós étrendemet sem tudtam megenni, ülőfürdőzni sem tudtam, valami nem volt rendben! Forró Csilla tanácsára vettem egy terhességi tesztet, de nagyon hamar 2 csíkos lett, így nem hittem el! A közeli kórházba még aznap este bevittek a szüleim, és ott közölték velem, hogy: Gratulálunk Ön „Kismama”.
Úgy éreztem földbegyökerezett a lábam, nem ez nem lehetséges, biztos, hogy nem az én vér eredményem, amit a doktornő fog a kezébe! Aztán az ultrahang eredménye is bebizonyította, hogy de, Én vagyok a kismama. Ekkor már 6 hetes voltam! Csodálatos érzés volt, el sem hittem, hogy ennyi küzdelem, ennyi évig tartó szenvedés után 3 hónap kitartó makrobiotika segítségével természetes úton teherbe estem. Végre megnyugodhatunk, még boldogabbak lehetünk.

Köszönöm férjem segítségét, szerelmét, szeretetét, melyet az elmúlt év során nyújtott számomra, családomnak, barátaimnak, mert nélkülük nem tudtam volna ilyen kitartóan küzdeni! Most 25 hetes kismama vagyok, türelmetlenül várom az augusztust, hogy végre a karomban foghassam az egészséges „Kislányunkat”.

Zsadányi Mária

Comments are closed.